Vaddisznó, a kártékony vadcsemege

Magyarországon a vadételek – így a vaddisznó is – különösen nagy népszerűségnek örvendenek: egyszerre mennek kuriózum-számba és képezik a leghagyományosabb ételeink alappilléreit. Ki ne álmodozott volna már egy balzsamos nyári estén a bográcsban sülő pörkölt utánozhatatlan illatáról, vagy egy, a tányér mellé kerülő tejföllel meglocsolt zsenge uborkasalátáról? Egy ízletes, házi nokedlivel szervírozott vaddisznóragu hideg téli estéken is tökéletes partnerünk lehet egy pohár testes vörösbor társaságában.

A vaddisznó húsának felhasználási módjai különlegesen széles skálán mozognak: készíthetünk belőle borsos-köményes flekkent, cigánypecsenyét, pástétomot, levest, pácolhatjuk, süthetjük egyben, szeletekben, sütőben, serpenyőben, grillen, készíthetünk belőle ízletes bográcsot, sőt akár panírban, rántott húsként is megállja a helyét – a vaddisznóhús ezerarcú, akárcsak maga a vaddisznó. A magyar gasztronómia előszeretettel kapcsolja össze az édesebb ízjegyekkel is: áfonyával, gesztenyével vagy akár szilvával tálalva is isteni, de a különféle mártások, mint például a vadas, a barnamártás, vagy a gombamártás is jól passzolnak hozzá.

A vaddisznó Magyarország egyik legelterjedtebb párosujjú patása. Előfordulása egészen elképesztő méreteket öltött a 21. századra: Európa mellett Ázsia déli részeit, Indonézia, India, Észak-Afrika és a Közel-Kelet bizonyos térségeit is egyaránt meghódította. Van olyan ország, ahova honosítás során jutott el: ezek közé tartozik például az Egyesült Államok, valamint Ausztrália is.

A vaddisznó az egyik legkártékonyabb vadon élő állataink közé tartozik, így egyre rohamosabb szaporodása nyomán nem meglepő, hogy a hazai erőkben az év nagy részében az egyik legtöbbet vadászott állatfajról beszélünk. Különösen kedveli a talajnövényzetben gazdag erdőségeket, kedvenc csemegézési időszaka az őszi bükkösök és tölgy erdők nagyhozamú makktermése – méltán tartja tehát a mondás: „éhes disznó makkal álmodik”. Mindazonáltal megtalálhatjuk nádasokban, fenyvesekben, sőt, hazánkban nem idegenek azok a hírek sem, amelyek szerint Buda hegyvidéki dombos részein is összefuthatunk a földet túró párosujjú patásokkal – a helyiek nem kis ijedtségére.

A vaddisznók széles elterjedtsége miatt rengeteg változatos alfajjal ismerkedhetünk meg világszerte: kaukázusi vaddisznó, pireneusi vaddisznó, házisertés, közép-ázsiai vaddisznó, tajvani vaddisznó és még hosszasan sorolhatnánk. Igen gyors és nagymértékű elterjedése többek között alkalmazkodóképességének is köszönhető – az évek során rohamos léptekkel és szinte észrevétlenül belaktak több ezer kilométernyi alapterületet. Ez a sokszínűség küllemüket tekintve is meghatározó szereppel bír: színük a feketétől a sötétbarnán át egészen a vörösig terjed, a földszín szinte összes árnyalatában pompázhatnak: ez nem is lehet a véletlen műve, hiszen a vaddisznókról köztudott, hogy előszeretettel dagonyáznak a nedves, saras iszaptengerekben. Főként csapatokban vonulva mozgolódnak: ez a párosujjú patás rendkívül családcentrikus állat, a mindennapokban az anyakocát gyakran látni csíkoshátú kismalacok társaságát élvezni, de az idősebb korú süldők is szívesen csatlakoznak a menethez.

Egy szó, mint száz, talán mindezek tudatában kimondhatjuk, hogy az állatfaj küllemének és elterjedésének sokszínűsége tökéletes párhuzamba állítható húsának felhasználási és elkészítési módjainak sokaságával.

Tags: