A tenger legvadabb kardforgatója: a marlin

Ezt a kékes-fekete hátú, ezüstfehér, helyenként kékes csíkokkal tarkított, kisméretű uszonyokkal rendelkező ragadozóhalat a világ leggyorsabb halaként tartják számon: gyorsasága meghaladhatja az akár 130 km/órát is. A marlin a csontos halak közé sorolható, hossza általában 4-5 méter és a kifejlett példányok testtömege akár a 400 kilogrammot is elérheti. Rendkívül hajlékony gerinccel és annál is izmosabb farokkal rendelkeznek, amely hozzásegíti őket a kívánt álomsebességhez.

A kutatók szerint egy marlin átlagosan 15 évig él. Előfordulását tekintve a trópusi és a szub-trópusi vizekben lelhető fel, vagyis a Csendes-óceánban, az Indiai-óceánban, valamint az Atlanti-óceánban is egyaránt találkozhatunk vele. Idejének nagy részét a víz felszíne alatt tölti és akár több száz méteres mélységben is gyakran felbukkan. Igazán a 15-30 fok közötti vízhőrmérsékletet kedveli.

A sügéralakúak rendjébe, azon belül is a vitorlás-kardoshalfélék családjába tartozó marlinok az óceán legkékebb mélységének lakói, folyamatosan ingáznak vadászterületeik között, egy alkalommal akár több tízezer kilométeres távolságokat is megtesznek, igazi világjárók. Utazásaikat az állandóan módosuló szélirányok és áramlatok kisebb- és nagyobb halrajokkal folyamatosan ellátják, táplálják. A vadászatban és a nagy mélységekben való eligazodásban segítségükre van különleges és erős izomzatuk, melynek segítségével idegrendszerük működésének zavartalansága a sötétebb, hidegebb részeken folyamatos. Mindemellett a sötétebb vizekben is jól látnak, amely más ragadozó halfajokkal szemben komoly előnyhöz juttatják ezeket a példányokat.

A marlin táplálkozását tekintve is igazi ínyenc: főként tonhal, tintahal és bonito kerül a tányérjára.

A marlin világszerte a sporthorgászok különösen kedvelt hala, a japán éttermek és kulinária egyik alapvető fogása, a sushik nagy sikerű alkotóeleme. A fajta legnagyobb példányát feljegyzések szerint 1971-ben, francia Polinéziában fogták: a kifogott marlin súlya 1305 kilogramm volt, vagyis meghaladta az egy tonnát. A tengeri halpiacokon gyakran fagyasztva is megvásárolható, noha kifogása még a tapasztaltabb horgászoknak is kihívást jelenthet: nem olyan régi a hír, mely szerint Panama csendes-óceáni partvidékén egy társaság marlint próbált fogni, mégpedig nem is akármilyet: marlinok közül is a legnagyobbat, a veszedelmes fekete marlint. Ugyan sikerült egyet horogra akasztaniuk, de a küzdelemben ezúttal a marlinra mosolygott a szerencse: a hal dulakodás közben magasra ugrott a vízből, megbillentette a horgászokkal teli halászhajót, amely a hullámzásban nem csak felborult, hanem el is süllyedt. Ez a történet tökéletes példázza a marlin erejét, sebességét és habitusát is. A marlin különsen értékes halfaj a horgászat összes ágazatában, így 2010-ben a Greenpeace az ehető halak vöröslistájára emelte a marlint, mivel értékükkel egyenes arányban számuk rohamosan csökken.

Ahogyan a legtöbb tengeri hal esetében, úgy a marlinnál is érvényes az az irányelv, mely szerint alapvetően grillezni érdemes, hiszen így megtarthatjuk a hús omlós, porhanyós mivoltát, nem szárad ki és semmiképpen sem okoz nekünk csalódást. Grillezés előtt sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük, csepegtessünk rá pár csepp citromlevet, majd hagyjuk egy kicsit érlelődni. Felhevített serpenyőben magasabb lángon oldalanként pár percig süthetjük. Tálaljuk egy csipetnyi fokhagymás-bazsalikomos fűszervajjal, salátával, rizzsel – a marlint bátran választhatjuk a vacsoramenü diétás főfogásának. Ha ínycsiklandozó receptekre vágyik, ITT bőven találhat!

Tags: