Merlot, Franciaország kis feketerigója

Ismertsége dacára ugyanakkor a borfogyasztók körében igencsak megosztó. A kevésbé hozzáértő, amatőr borfogyasztók nagy lelkesedéssel fogadják tekintettel kellemes, kiegyensúlyozott ízvilágára, míg ugyanez a jelleg inkább hátrányként esik latban a hozzáértők szemében. Érdekesség, hogy a merlot szó szerint feketerigót jelent, amely madár különösen kedveli a szőlőfajta apró fekete szemeit.

A merlot világszerte ismert és termesztett kékszőlő fajta Ausztrália és Új-Zéland térségétől egészen a svájci lankákig. Magyarországon a hatvanas években kezdték el termeszteni, mára a pedig az egri, szekszárdi, villányi és balatonboglári dűlők lankáin is megtalálható. Az Amerikai Egyesült Államokban a kilencvenes évek során különösen nagy népszerűségre tett szert, és az eladások tekintetében sok esetben le is győzi nagy riválisát, a cabernet sauvignont. Érdekesség, hogy a merlot-t ott sokkal kisebb alapterületen termesztik, népszerűsége mégis töretlen. Mindazonáltal a hazájának tekintett Franciaországban is sorra halmozza a sikereket: egyre több tőkét ültetnek évről-évre a különböző térségekben.

A merlot hazájának – hasonlóan sok más nagyobb kékszőlő fajtához – Bordeaux térségét tekintik, története egészen a 14. századra nyúlik vissza. Ez a Franciaországban őshonos szőlőfajta alapvetően korán érik és virágzik, ezáltal sokkal jobban ki van téve az esetleges kora tavaszi fagykároknak, sérüléseknek. Ugyanakkor azokon a vidékeken, ahol az őszi járás kiszámíthatatlannak tűnik, ez mégis előnynek minősül. A DNS-vizsgálatok megállapították, hogy a merlot a cabernet franc egyik ősi leszármazottja. A különösen a nedves, hűvös talajokat kedveli, ellenkező esetben megállhat a normális fejlődésben, és száraz talajon nem tudnak úgy érvényesülni a gyümölcsre jellemző ízjegyek. Alapvetően fajtaborként szokott piacra kerülni, viszont némely esetekben – mint például a Bordeaux blendnél, vagyis cuvée-nél – a legtöbbször a cabernet sauvignonnal házasítják. Bora mélyvörös, bordó színű, ízvilágát tekintve zamatos, gyümölcsös aromák jellemzik: a feketeszedres, cseresznyés, málnás-epres jelleg tagadhatatlanul erős karizmát biztosít a merlot számára. Amennyiben hosszabb, tölgyfahordós érlelés után kerül palackozásra, úgy íze sok esetben édesebb, csokoládésabb, szilvásabb jelleget kap.

Ugyan általánosan elfogadott tény, hogy a merlot-t korrekt, már-már átlagos borként szokták definiálni, mégis fontos megemlíteni, hogy a nagy szakértelemmel kiválasztott dűlő és a gondos nevelés a legtöbb esetben meghozza a kívánt eredményt: a megfelelő időpontban szüretelt szőlő csodálatos savakkal, tanninokkal, különösen nagy testtel, komplex szerkezettel, igen magas minőségben kerülhet a polcokra. Mint a testesebb vörösborok esetében általában, a merlot is gyakori kísérője vadételeknek, marhahúsnak, steaknek és egyéb vöröshús alapú fogásoknak. Nyugodt szívvel párosíthatjuk paradicsomosabb jellegű olasz tésztákkal, ragukkal vagy akár fűszeresebb fogásokkal is. Fiatalabb változatait mindazonáltal könnyebb, halas ételek mellé is fogyaszthatjuk. Sőt, egy palack merlot a csokoládé alapú desszertek és ízletes sajttálak tökéletes kísérője is lehet.

Tags: