Az ázsiai tojásgyümölcs – a padlizsán

Színét és formáját tekintve igazán változatos küllemű zöldségről beszélünk: kis hazánkban a legelterjedtebb hosszúkás, sötétlila héjú verziótól kezdve a tojásdad, kerek formán át egészen a piros és sárga színekig mindenféle változatát fellelhetjük. A padlizsán igazán hálás zöldség: mosatlanul több, mint egy hétig is elállhat a hűtőszekrényünkben.

A padlizsán eredetileg Délkelet-Ázsiából származó egynyári növény, amely alapvetően Indiában őshonos, de Japán, Korea és Kína területein évszázadok óta előszeretettel termesztik, használják. Európába, mint sok más zöldség, gyümölcs és fűszer esetében is, az arab jelenlétnek köszönhetően Spanyolország térségén át terjedt el. A padlizsán kifejezést is az araboknak köszönhetjük, ugyanis a padlizsán az arab badinjan szóból származik.  Erdélyben például vinette néven ismeretes, míg az Újvilágban és Ausztráliában eggplantként, vagyis tojásnövényként vonult be a történelembe. A spanyolországi elterjedtség azonban nem jelentett egész Európában elterjedt átütő és természetes sikert. A későbbiek során több évszázadon keresztül babonák övezték a padlizsánnal kapcsolatos történeteket, többek között összefüggést véltek felfedezni a padlizsán és az epilepszia között, valamint nem egy esetben mérgező hatást tulajdonítottak neki. A padlizsán igazi, mindent elsöprő európai sikerét mindazonáltal a francia felvilágosodás időszakához kötik.

A padlizsán elkészítési módjainak száma gyakorlatilag végtelen – határ a csillagos ég. Egy ősi arab legenda szerint egy lány csakis abban az esetben mehetett férjhez, ha a padlizsánt legalább százféleképpen el tudta készíteni. Mindemellett ma Magyarországon is népszerű az ájult imám receptje, amely során a hosszában félbevágott padlizsánszeleteket mindenféle finomsággal, zöldséggel, fűszernövénnyel, ízlés szerint sajttal töltenek meg: a történet szerint az imám felesége olyan elképesztően tudta elkészíteni ezt a zöldséget, hogy az menten elájult amint megkóstolta.

Manapság sokan úgy vélik, hogy a padlizsánt elkészítés előtt alaposan be kell sózni, és egy kevés citromlével kell meglocsolni, majd így 10-15 percig állni kell hagyni, ezzel biztosítva a nem megfelelő, kesernyés ízjegyek távozását. A hagyomány jegyében ma is alkalmazható ez a módszer, nyomkodjuk ki egy kissé a sózott padlizsán levét, majd így fogjunk hozzá az elkészítéséhez. A padlizsánt lehet sütni, főzni, párolni, készíthetünk belőle joghurtos padlizsánsalátát, ajvárt, tradicionális padlizsánkrémet (amelyről tudjuk, hogy ahány ház annyi szokás és recept), görög muszakát, francia lecsót, vagy rataouille-t, mindemellett egy igazi currys indiai fogásból sem hiányozhat. A padlizsán mediterrán módra, párolt zöldségköretként is kiváló, mindemellett rizottók kísérőjeként is bátran alkalmazhatjuk.

Gasztronómiai jelentősége mellett szerepe egészségügyi hatások szempontjából sem elhanyagolható: víztartalma magas, kalóriatartalma viszont alacsony, így könnyedén a diétázók legjobb barátjává avanzsálhat. Segít a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának megelőzésében, az agy és a memória megfelelő működésében, mindemellett biztosítja a szervezet megfelelő vas-tartalmát. Kiválóan hidratál, különösen magas C-vitamin és rosttartalma pedig segít az immunrendszer működésének fenntartásában, így a bátran kijelenthetjük, hogy a padlizsán elfogyasztásával a szervezetünk és a hasunk egyaránt csak nyerhet.

Tags: