Nagy-Britannia kedveNagy-Britannia kedvence: a tőkehalnce: a tőkehal

Közismertebb példánya többek között az atlanti tőkehal. A legtöbb tőkehalféle az északi félgömb mérsékelt vizeiben él, ám előfordulnak hűvösebb térségekben is. Sokszor a Jeges-tenger hideg áramlataiban és az Észak- Atlanti óceán vizeiben találkozhatunk velük, mindemellett Izland és Grönland környékén is felbukkannak időnként. Az atlanti tőkehal a sekély, part menti, valamint a nyílt vízi területeken is maximum 600 méterig merészkednek le, jellemzőbben azonban 150-200 méteres mélységben találkozhatunk vele.

A halak között középtermetűnek számítanak, testük megnyúlt, három hátúszóval és két farok alatti úszóval rendelkeznek. Feje erőteljes, színe az ezüstös szürkétől a sötétbarnán át egészen az olajzöldig terjedhet. Az Atlanti-óceán északi részén akár két méteres és több mint 90 kilogrammos példányokkal is találkozhatunk. A pofájukon tapogatószálakkal rendelkeznek, ezekkel kutatják fel táplálékforrásukat. A tőkehal alapvetően ragadozó fajta, kisebb rákokkal, halakkal táplálkozik. Mindemellett nem csak ők jelentenek veszélyt a kisebb tengeri élőlényekre, hanem rájuk is vadásznak: egy bizonyos evezőlábú rákfajta ugyanis ahhoz, hogy szaporodni tudjon, rá kell, hogy tapadjon a tőkehalak kopoltyújára, végzetes csapást mérve ezzel a kiszemelt példányokra.

A tőkehal manapság már viszonylag könnyedén elérhető halfajtának számít: a tapasztaltabb északi vidékről származó halvásárlók a kívánt minőségű tőkehalat a színük alapján választják ki. A tőkehal pikkelyeinek színváltozata ugyanis visszatükrözi annak a vízfenéknek az árnyalatát, ahonnan az adott tőkehal származik. Ez azért is különösen izgalmas, mert ebből könnyedén megállapíthatjuk, hogy halunk iszapos vagy dús növényzettel tarkított közegből származik, esetleg a kavicsos, homokos táptalajt részesítette inkább előnyben. Ezzel együtt pedig a hal elsődleges tápláléka is kikövetkeztethető.

A tőkehal elkészítési módjainak száma gyakorlatilag korlátlan. Vannak, akik a főzésre, mások a sütésre esküsznek. A frissen vásárolt tőkehalat alaposan megsózott, forrásban lévő vízbe dobhatjuk, pár percig főni hagyjuk, majd levesszük a tűzről, és bő öt percig állni hagyjuk. Leszűrjük, majd snidlinges vagy petrezselymes főtt burgonyával tálaljuk. A brit térség abszolút kedvence a „fish and chips” nagy arányban tőkehalfiléből készül. Ebben az esetben a tőkehalfilét apró csíkokra, darabkákra vágják, és sörös vagy hagyományos bundába forgatva sütik ki, hasábburgonyával tálalják. Speciális esetekben – főként Skandináviában – több mint ezeréves hagyománya van a tőkehal szárításnak és a szárított tőkehal fogyasztásának.

Köztudott, hogy a megfelelő mennyiségű halfogyasztás jó hatással van az egészségünkre: heti két tányér halféle már érezhető minőségbeli javulást eredményez fizikai erőnlétünkben, általános közérzetünkben. A diétázók bátran válasszák főétel gyanánt az atlanti tőkehalat – vegyes kevert salátával, bulgurral, kuszkusszal tálalva üdítő csemege válhat belőle. Ügyeljenek azonban arra, hogy a panírozott, rántott verzió sajnos nem tartozik a koleszterinbarát megoldások közé, csakis roston grillezve fogyasszák a filét. Amennyiben gyerkőceinknek szeretnénk kedvezni, készítsünk halrudacskákat, és kápráztassuk el főzőtudásunkkal az egész családot.

Tags: